3 darab cikkem áll félig megírva, mind egy-egy olyan eseménynek az  eredménye, ami "csak" félig ihletett meg (illetve egy teljesen megihletett, de az sajnos nem tűr se nyomdafestéket, de monitorpixelt). Egy egy eseménynek azonban van minimum egy olyan jelenete ami viszont kiemelendő. Ezek a sztorik olyanok mint a fiatal futballisták:egyik-egyik jól fut vagy jól cselez, de egyikük sem egy kész játékos.

Az első mindenképen a corvinus-os egyetemi évzáró Tatai Fesztivál. Ez volt a "0.-ik" fesztiválom idén. Szeretjük a fesztiválokat, no nem feltétlen a sátorozás miatt (igyekszünk ettől eltekinteni) hanem az öncélú kikapcsolódás miatt. Tavaly hat fesztvált húztam be, mindegyiken vagy "press-es" voltam, vagy dolgoztam, szerencsére nem pult mögött, így nyilván nem ugyanaz a feeling mintha kitelepültem volna és sátoros életmódot folytatnék.
Szóval sikerlült egy egész du-t és estét végig bulizni, du remek minőségű sört, és az általam megvetett, ám a hangulatba akkor beleillő bodzás fütyülőst fogyasztottunk, majd az estét végig longdrinkeztük..:D annyira jól skerült töltenem, hogy éjféltől 4ig csak vizet ittam, autóban aludtam, és reggel 9kor úgy keltem föl, mintha este kilenckor feküdtem volna le

Aztán volt az ominózus Szeparé buli, amelyik történetet lelkiismereti okokból nem merem ismertetni. Elvesztenétek a hitetek a női nemben.

Volt még egy remek ZP buli, ahol Szasza megpróbált túljárni az ajtóban lévő Grizzly medvék agyán, és a 300 Ft bedobása nélkül beszökni, de annyire szerncsétlenül ugrott át a korláton, hogy fejre esett. Nem kicsit, nagyon.

Aztán ott volt a jóféle gödöllői Krúzin' club cabrio, és  a 8as előadó érintésével.egész éjjel sétáltunk,  az volt a szerencsénk, hogy remek idő volt.

És a tegnapról ne is beszéljünk. Egész nap munka a Kapcsolat koncerten, este haza, zuhany, gödöllői spanok megérkeznek, Boráros, töltés, Rióba be, buli, Bálna esés, gödőllői spanok haza csepelre, Geri nem akar kórházba menni, Móriczig jutunk a taxival, gyros, krúzin, gödöllői spanokat utolér, kaja megint, Baszadékkal bírkózás a sétállóutca közepén, földön alvás délután 3-ig.

És még azt mondjátok hogy csak a döglött hal sodródik az árral???

Nagy nehezen én is eljutottam oda, hogy megírjam a Sörtúrával kapcsolatos élményeimet.

Az előttem nyilatkozókhoz csatlakoznék én is: A SÖRTÚRA ÜTÖTT!!! :D Mint azt a körlevélben is említettem, kellemesen telt az ominózus péntek délután/este már csak azért is, mert szép számmal jelentek meg ismerősök és ismeretlenek is, ami jó érzéssel töltötte el sörre szomjazó májamat. Szerintem teljesen officiális volt az egész rendezvény már csak azért is, mert sokan jöttek velünk végig a megváltást és sikerélményt jelentő Zöld Pardon nevezetű omlás komplexumig. Mondhatnám azt is, hogy a Zöld Pardont egy klasszikushoz műhöz lehetne hasonlítani..."A híd túl messze van" című remekmű szerintem hűen tükrözi a ZP szerepét, mondhatni egy új szállóigévé vált számomra (és szerintem sokan érezték hasonlóan a helyzetet a túra vége felé :) ) "A Zöld Pardon túl messze van"!!! :D

Azt kell mondjam külön örömmel és büszkeséggel töltötte el a szívemet az a látvány, hogy sörtúrás pólóba bújt fiatalok nagy csoportja kissé ittasan a körúton vonul. Úgy éreztem, ezért az érzésért már megérte az egész és legszívesebben minden héten megismételném. Természetesen ez nem igazán lenne jó ötlet, mivel egy Sörtúra kellő mértékben leterheli a szervezetet és tudományosan bizonyított tény, hogy túúúl durva lenne. :D

Külön örömmel töltötte el a szívemet az a kis fűszerezése a dolgoknak, amikor néhányan önnönmagukra szerettek volna rászorozni és a sör mellé/helyett egy pálinkát is ledöntöttek. Ennek a merész, de reménytelen vállalkozásnak Balázs barátom lett az első áldozata, amikor is a 11. "kombó" letaszította a masszív alkoholizmus mélységeibe. :) Hozzá kell tennem derekasan állta a sarat és csak annyi szépséghibája volt a dolognak, hogy a ZP-nél már hiába kerestük az ingyen Szebeni Ászok kackiásan hűs ízét, már csak a sör és Balázs hűlt helyét találtuk. :D

Voltak olyanok is, akik szervezték a többieket, és voltak olyanok is akik dokumentálták a dolgokat. Itt külön köszönetet szeretnék mondani Petyának, aki közzétette az elhíresült Peter Parker fotókat.  Köszi Petya! :) Továbbá mindennemű fotót szívesen fogadunk a sortura09@gmail.com címre.

Ez volt az én Sörtúrám...amennyiben még eszembe jutna valami elfeledett emlék, akkor leszek oly merész, hogy megosszam azt Veletek!

Egi van! :)

Geri szervez és irányít, de már nem szomjas :)

Úgy érzem meg kell osztanom a hétközi élményeimet a társadalommal, mert egyetlen ember sem tud az információs világban létezni lényegre törő posztjaim nélkül. Kedden, azaz június 16-án, érett emberré váltam. Bár az érettséginél is ezt vetítették előre, még sem változott semmi. Most ugyanezen van a hangsúly. Diplomám megszerzése után három napból kétszer sikerült JÓ képűre innom magam, amolyan lájti bebaszcsi módra:)!

Kezdjük a keddel mert a csüti az külön posztot érdemel:)! Reggel kilenc harminc, a bizottság fanyar arccal ad jelest szakdolgozati ténykedésemre, nincs mese nem tudtak mit kezdeni a moralitást nem ismerő munkámmal:). Öt perccel fél tíz után már unatkoztam, gondoltam meglátogatom a felsőoktatási intézmény délelőtti árnyékában már ablakait, sörcsapjait nyitogató OROSZ hölgy csapossal rendelkező vendéglátóegységet. A sört elsőre mellőztem, gondoltam megér ez most egy korai dupla JimB-t. Utána persze sörike jött:)! Délben már a saját mojito bokromról tépkedtem a mentát:), készült az ital. Négykor meg már a szentélyben, a TOTÓ-ban incselkedtem az italokkal. Baci, Whisky, Vodka, mind elfogyott szép sorban!

Ami a legdurvább volt, hogy megint nem az ünnepelt borúlt ki, pedig volt belőle kettő is, Csabi, újabb hepi börzdéjt! De az öntudatlanságról ezúttal Bálnácska gondoskodott, aki inkább hanyat feküdt mint, hogy leüljön. Három leülési próbálkozásból hatszor esett hanyat...

Ennyit a keddről:), így kell megünnepelni az egy milliós söröskorsó alátétet. 

Ahogy ígértem előbb vagy utóbb visszatér söráztatta bal lebenyem működése. Be is indult annak rendje és módja szerint, de az emlékek nem jönnek:)! Ezért kell hagyatkoznom a velem túrázok emlékeire, mert csak ők tudják igazán, hogy és mi történt ott éjjel.

Ott tartottam, hogy a 11. helyen láttam meg a fényt az alagút végén. Mint kiderült a további helyeken is próbálkoztam a sörívással, de jobbára csak sétáltattam a korsókat. Ezúton is elnézést kérek minden kocsmatulajdonostól, akit megkárosítottam egy-egy pohárral, korsóval. A velem tartó és rám vigyázó hölgy nyilatkozata alapján a Pubi volt az utolsó helyszín, ahol sörrel látták az elkövetőt:), vagyis engem. Onnan egy erős séta a Petőfi bridzsen át, majd a szakadó monszun, végül kocsiba beeeeee, ablakot leeeeeee...a többi meg nem tűri a nyomdafestéket. Itt tuti pixelforradalom lenne, ha leírnám!

Ha összegeznem kellene a rendezvényt: túúúúl jó volt, én jövőre is megyek:)! Főleg, hogy a másnapot egy erősebb Szeparéval megspékeltük, amolyan AFTERként ugye p.G., Bálna, Dani? A MILF-ek és a leánybúcsú esete, na meg a mellkasról nyalt Mojito...

Azok a régi szép idők, amikor kisfiús bájjal hódítottam! 

Szeretnem a nyarat. Egyzerűen minden, még Budapest is szabadabb (https://www.youtube.com/watch?v=7zQEsqgZQXw), és a gátlásaink is megszűnnek. Annyi alkalom adódik a spontán ferdülésre mint soha máskor egy évben, előre eltervezettekre meg még több. Nem zavar a latyak, egy spontán eső még jól is jön, és nincs az ember egész teste görcsbe mert gazdasági okokból nem fűtenek a HÉVen. Anyádat BKV.

A szabadtéri műfüves fociról ne is beszéljünk. Nem fagysz szarrá, és nem kell 3 napig vitaminon élned, nehogy megbetegedj

Ilyenkor jön az én kedvenc buli formám (a házi buli után persze...) a FESZTIVÁL!!

Sajnos az én sörtúrám ott kezdődik, hogy felbaszott az ideg. Tudom, hogy kicsit kemény kezdés, de a munka sajnos egyre nagyobb szerepet játszik a mindennapjaim szervezésében és ez sok mindenben keresztbe tesz. Történt ugyanis, hogy egy lemondhatatlan munka miatt lett a sörtúra Május 29.-e helyett Június 5.-én. Persze mikor már meg voltak a pólók, és a plakátok, akkor jött a hír, hogy bocs, vis major, Június 5.-e bizony szopószékre ült.

Tehát, Június 5.-e, 15 óra 47 perc, Dunaharaszti, MO közelében, barátom Dániel a volán mögött, Geri (én) tajtékzik a dühtől és  a feszültségtől, idióta pózban próbálja a kocsi szivargyújtójába dugott töltő végén lévő telefont használni –persze úgy hogy a zsineg nem sokkal nagyobb mint 12 cm. Mikor merüljön le a lelkem, ha nem akkor, amikor 13 különböző (!!) számról keresnek.

Geri hazaér, átöltözik. Illetve öltözne, sörtúrás póló épp a centrifugában (ügye a csókosoknak előbb jön…) Újabb ad hoc dühroham, amit csak a féltő szülő által Geri felé nyújtott jéghideg Dreher tud kezelni. Huh…Nyugodság van.

Dániel, és Geri útnak indul, utóbbit mérhetetlenül idegesíti, hogy mint a túra egyik atyja nem lehet ott a születésnél. Habár az előző 9 hónapot végig dolgozta, és szenvedte a többi szülővel, a köldökzsinórt nincs alkalma elvágni.

Geri megérkezik, megnyugszik. Látja, hogy nem volt miért aggódnia mert a többi alapító bizony mindent helyre rakott, a kritika legkisebb lehetőségét se adták meg, pedig Geri szeret kicsit cinikus lenni.

Aaans a hangulatért felel, Bálna pásztorként tereli a sörtúra kicsiny (lószart, ÓÓÓRIÁÁÁÁSII) nyáját, Szasza vállalja a pénztáros szerepét (testhezálló) Blazsej (journalist) már hozza az előző cikkben leírt formáját, és Ladik felel a pólókért és…A kezembe nyom egy jó hideg pohár sört.

KEZDŐDIK

A nyáj úgy ment, mintha már sokadszor járná a kijelölt ösvényt, mindeközben mindenki kibontakozhatta kreativitását hol hídon, hol szárazföldön. A Jászainál már mindenki társalog mindenkivel, nincsenek ismeretlenek, sok a közös téma, sok a különböző látásmód, így mindegyik megosztásra kerül.

Hihetetlen, de a Király utcában már teljesen együtt mozog a banda, mintha egy osztálykirándulás lenne, mindenki egy-egy csepp lenne egy kisebb vonuló cunamiban. Időközben megjönnek a kollégáim is, a vidéki versenyzők remekül tartják a tempót, bár van akinek sikerült eltévednie a nyíl egyenes 2x3 sávos Üllői úton. A Blahától már ráadás az este, minden képzeletet felülmúló siker csak felszorozza önnönmagát, gyakorlatilag már nem lehet hibázni. Ez olyan, mint amikor egy meccsen minden bejön, és direkt megjátszol olyanokat, amik képtelenség, hogy működjenek (például, hogy Geri végre megcsinál egy épkézláb bicikli cselt) és pont úgy botlasz bele a labdába, hogy az életed gólja lesz.

A Pubi pedig az est celebrálása, lecsúszik az utolsó sör, egy jó pálinka Kónya Úr jóvoltából, és azt érzem, hogy béke van. A világ megállt egy pillanatra, minden tökéletes. Nem haragszom már a Ciklonra sem, amiért reggel belém rúg, úgy térek nyugovóra, hogy minden szervezéssel töltött hajtépés rovat megérte.

NA ILYEN VOLT AZ ÉN SÖRTÚRÁM.

A Sörtúra egy általam minden évben várt fontos csoportos esemény. Ez meg is volt idén, na de...Asszem ebben az évben túllöttem minden célon, amit elvártam magamtól vagy elvárható lett volna tőlem. Egyéni rekordfelállítási kísérletem hamvába hullt a 11. állomáson, amikor úgy éreztem GENUG! Pedig aki ismer, tudja! Ez nem szokott megtörténni! Hogy most mégis miért hogyan és még is miért pont velem történt ez meg? Magam sem tudom, viszont rövid eszmecserét folytatva beteg szürkeállományomban a Sörtúrát már a Moszkva Bisztróban várakozva: Sör- és Párlattúrára kereszteltem.

Jogos a BETEG kijelentés! Másnap ezt a szót is mélységekben éltem át!

Úgy éreztem, hogy testi adottságaimnak köszönhetően bírni fogom a pohár sör és fütyülős vagy egyéb pálinka/állomás adagot. De nem!!!!!!!!!!!

Rosszul mértem fel a helyzetet, fiatalon megesik:)! Szóval, úgy körülbelül 11 helyig bírtam a tempót, hogy mi volt azután??? Bocsi, de arra még hosszasan, összpontosítva kell emlékeznem, hogy valami emlékfoszlány előkerüljön a sörmosta, pálinka áztatta bal lebenyből.

Hamarosan folytatása következik a szappanoperámnak!

 Csodálatos, fantasztikus, feledhetetlen (ám a jövőben nem felülmúlhatatlan), elképesztő, piramidális, vicces, konstruktív, inspiratív.

Hirtelen ezek a jelzők jutnak eszembe a hétvégéről. Csak jók Nem is hogy a "tanulság" rovatba, amit miden rendezvény előtt és után meg kell jó alaposan nézni mit írhatnék. Elképesztően       Vicsorgó chav

jó társaság jött össze, mindenkit egy cél vezérelt. Mindenki midenki barátja lett - az Akalinál már biztos - és mérhetetlen büszkeséggel töltötte el a kis csapatot, ahogy a sortúrás egyenpólóban látta az ifju titánokat vonulni a hadszintéren

annyi történetet szedtünk össze, hogy képtelen vagyok egybe is belekezdeni. Szépen lassan majd letisztulnak az emlékek, összegezzük a történteket, és mindenki megírja az saját véleményét. Ezúton szeretném tehát a kedves szerkesztő társakat felszólítani, hogy undítsunk egy rovatot "Az én Sörtúrám" címmel, ahol midenki összegezheti ő mire emlékszik - mit felejtene el - és ha ügyesek vagyunk a végén egy Guy Ritchie-t megszégyenítő történet folyam kerekedhet ki a honlapon.

Addig pedig hangulatkpeket szeretnék megosztani a kedves résztvevőkkel, és érdeklődőkkel. Hála a világ legismertebb fényképészének Peter Parkernek megérkeztek az első fotógráfiák. Várjuk még a többit Kónya Úrtól, és Bálnától.

EAT THIS:

http://addat.hu/933f36c4/Sörtúra.rar.html
http://addat.hu/496811ec/Sörtúra02.rar.html

http://addat.hu/5512e1b0/Sörtúra03.rar.html 

Történt az, nem is olyan rég, kb. péntek este, hogy ismét bővítettük ivási szokásaink tárházát. Az egész délután 5-kor kezdődött, amikor is útnak indultunk Fehérbálna barátommal, és megkezdtük a munkálatokat a sörtúra egyik reklám tevékenységéhez, az allomások nagyrésze megkapta a jövőheti fergeteges rendezvény plakátjait (mondanom sem kell, hogy remek lett... mondjuk ez alap:)).
Mindezek mellett rendkívül nagy önmegtartóztatást is sikerült véghez vinnünk, összesen 3 sört ittunk a nehéz és fáradtságos munkánk alatt... ez lehet, hogy szomorú, de sietnünk kellett. Munkánk gyümölcseként, igaz ekkor már több mint 2 órás késésben voltunk, megittunk egy jóféle korsó házi sört egy igen kedvelt egységben.
Ezután nagy útra keltünk, megtettünk 3 egész metrómegállót a Deák térig, ahol is nem egy, és nem két ember volt, ráadásul a társaságnak talán ha a felét ismertem, de elveszettnek kicsit sem éreztem magam. Ennek oka talán az lehetet, hogy a nagy útnak kellően felszerelkezve indultunk Zooojjjjíííí barótunktól tanult punk sörrel, mint később kiderült nem ez az egyetlen beceneve.
Ennek a remek nedűnek (szinte mint egy kvázi koktél:)) az összetétele nem igazán bonyolult, akárhol elkészíthető:
1.végy egy (inkább több) üveg vörösbort, és hozzá valamilyen málna ízesítésű szénsavas folyékonyt
2.öntsed össze, csak arra kell vigyázni, hogy alkoholból több legyen az üvegben!
3. fogyaszd egészséggel!
Több előnyére is rá kellett jönnöm, például nem kell 10 percenként közértbe menni, mert ugye a sör csak jéghidegen jó, párszáz forintból szintre lehet magad rakni, igazi partykezdő kellék.

Tehát ahol abbahagytam, sikeresen megérkeztünk a gödör környékére, ahol is elkezdődött az este (nekünk már csak folytatnunk kellett...). Az estére tervezett szeszadadunk, és a nem tervezett része is elég gyorsan fogyott, így sikeresen eljutottunk a kellő alkoholmennyiséghez ahhoz, hogy beszabaduljunk a dögör mélyére...:) A zene teljesen rendbe volt, de a szauna, és a heringparty fííílingre nem számítottunk, de megoldottuk egy kis lökdösődéssel...
Mint rendes sörkatonák a jókedv és a hangulat fentartását természetesen sörrel aktiváltuk, nagyon ügyelve arra, hogy a kiszáradás mint olyan még közelünkbe sem tudjon jönni. A koncertnek vége lett, a sörcsap még szerencsére nem száradt ki, de a megfáradás ténye már igencsak csapkodta az arcunkat, így kb ahányan voltunk, annyi irányba és időben sikerült hazatérünk, remélem mindenki hazatalált:)

Szombat reggel, ami igazából már kora du. volt meglepően konstatáltam, hogy kb. 5 féle sör, és a koktél elfogyasztása után sem volt még egy kevés fejfájás sem ébredés után, így akár mint egy hosszabb utisörnek megtartom a punk sört mint olyat, és ajánlom mndenkinek!