Kedves fiúk, lányok, és a többiek. Engedjétek meg, hogy bemutassam Chales-t (ejtsd: Csárlsz). Első találkozásom emléke Ch-val – az akkor még Diákszigetnek nevezett rendezvényen, valamikor ’97 augusztusában – elveszett. Jobban belegondolva az is lehet, hogy ezt az alkalmat megelőzte egy Hubertus gőzős Politchnikum gólyabál is, de abból csak a hazasétára (IX. ker. vs. Csepel) és a másnapi 40 fokos lázra emlékszem. Az egyéjszakás kalandok után, egy százhalombattai kerti partin melegedtünk össze igazán, ahol Laci Bácsi (értsd: Benke) Konyháját játszottuk a grillrácsnál. Évekkel később megtudtam, hogy a keresztségben ő is a László nevet kapta, és ő ezen az egybeesésen röhögött aznap, nem pedig az én vicceimen. Büntetésből néha az igazi nevén szólítom. Szóval az első perctől fogva jól megértjük egymást.

Már a Sörtúra blog indulásakor eszembe jutott, hogy beajánlom Ch cimborámat a szerkesztők közé, mert italozási szokásai, a dorbézolások során felhalmozott élményanyaga, valamint mindezek hiteles visszaadására maximálisan alkalmas képesbeszéde (értsd: jó kocsmasztorik) alapján mindenképpen hozzánk tartozik. Többszöri meghívóküldés, beregisztrálás, egyéb technikai lépések megtétele után, illetve mindezek ellenére sem sikerült az ő neve alatt megjelentetnie első írását, ezért ezt én teszem meg helyette. Olvassátok hát Ch barátom buszmegálló szociográfiáját.

* * *

Nos, srácok, írásaitokból, valamint a blog nevéből „sör+ember” úgy érzem, ti is látjátok a sör jelentőségét, egyetemességét. A NEDŰT ti is a köztünk lévő határok lerombolására alkalmas hídnak, tehát kiemelten fontos, megkerülhetetlen, értéket képviselő tényezőnek tekintitek, kapocsnak bárhonnan jössz is, bármilyen társadalmi szegletben élsz. A velem hasonszőrű ifjú titánok hangját néhány kedvenc márkánk leírásával Ti remekül hallatjátok, azonban vannak ifjú titánok más társadalmi rétegekben, akik nem képesek a sör iránti tiszteletüket leróni ilyen formán, több okból is. Először is, a kezük túlságosan remeg a gépeléshez, másodszor pedig a betűvetés tanulása helyett ők a mennyei nedűnek áldozták idejük nagy részét, ezért a billentyűzeten néhány hieroglifát nem tudnának azonosítani. Őértük szóljon itt „T” (személyiségi jogok tiszteletben tartása miatt teljes nevet nem említek), a minimumember története.

„T” vitathatatlanul emberi lény, biológiai értelemben. Ahol él, a környéken csak két ember és állat közötti párosodásról lehet tudni, amikor is Fruzsinát a tacsit, valamint mikor a TSZ tehenét hágták meg, ám egyik románcból sem lett utód. Ebbe még kritikusai sem köthetnek bele, ezért nevezik minimumembernek.

„T”-nek, mint minden csecsemőnek, nem voltak fogai, ezért szülei bölcsen nem szilárd, hanem folyékony kenyérrel táplálták. Ekkor érezte meg először a sör ízét, és valami kedves, elszenderítő, megnyugtató érzés lett úrrá rajta, ahogy szürcsölgette. Itt kezdődött kapcsolata a sörrel, ami azóta töretlenül él. Ott volt vele a sör:

négy évesen, mikor az első fogai kibújtak

majd két napra rá, mikor az első fogai kihullottak

hat évesen, mikor elkezdett beszélni

az első munkájánál, amiért bért kapott, mikor is egy forintért a közért elé piszkított

És ott volt a múltkor is, amikor a megállóban a sörért hozott áldozatok egyik legmegindítóbb megnyilvánulását láttam.

„T” szeret művelődni, sokat jár „könytárba”. Falja a rövid olvasmányokat, ám mégis, igazi kedvencei a hosszú, terjedelmes regények… Művészetét szimbolista előadóként tudnám definiálni, hiszen nem a szavai számítanak, hanem az életérzés, amit kimutat saját arckifejezésével, gesztusaival, lényével.

Itt érünk vissza a megállóba. „T” láthatóan fáradt volt, megviselte a hét, kócos haja alatt kajla fülein csepegett le az izzadtság, szemei párásak voltak, és az 5 fokos reggeli időben félmeztelen teste kissé remegett. Mindezek ellenére stabilan tartotta lábait barna, fűző nélküli bakancsa és koszhadt, fekete, vizeletviseltes farmerja. Látszott, nem vágyik másra, csak megpihenni. Visszavonulni, magába mélyedni… De nem tehette… Még nem. Valami hiányzott. Igen az. A sör. Tudta, valami legbelül nem engedné, hogy csak így visszavonuljon, és meg se próbálja. Ez elvi, becsületbeli ügy volt nála. Elindult hát a linóleummal kiszögelt, pléh büfépult felé. Kimért, 15 cm-es lépteit a körülötte állók ámultan figyelték, és érdeklődtek?

-         Szeva „T” hova mész?

-         ÜÜÜÖÖÖ, geeccc. - jött a válasz.

-         Mi?

-         IInni meek.

Nem fecsérelt több szót, kellett az energia a küldetéshez. Azzal, utolsó erejét összeszedve, rázuhant a pultra, lábait berántva maga alá kapaszkodott meg egy üres Ászok üvegben, majd másik kezével határozottan az üvegre mutatva, kihúzva magát, hunyorgó, már-már kínaiakra hajazó, ámde véreres, és szigorúan opálos szemeit jelentőségteljesen kikerekítve szólította fel a pultost:

-         Ilyet, ilyet! – majd a zsebéből kiborított némi aprót a pultra.

Megkapta. Megnyugodott. Mint egy kisded mosolygott és gügyögött. Már megpihenhetett. Ennek biztos tudatában, boldogan zuhant – természetesen esését nem tompítva, hanem mindkét kezével az üveget oltalmazva - a buszmegálló bádogkutricájába.

Hát, ennyi. Hősünk arra a fanatikus, futballszerelmesre emlékeztet, akinek mindegy, hogy spanyol, angol, olasz, francia, német, magyar, vagy pakisztáni bajnokság, a lényeg, hogy foci legyen. Ő nem az Ászok, a Dreher, a HB, a Leffe, a Heineken, rajongója. Nem, ő – a maga módján – a Sör, mint olyan rajongója. Nem, nem csak holmi kocarajongó. Kész feláldozni érte mindent, tényleg mindent.

Hát mi ez, ha nem odaadás?:)))) Úgy érzem teljesítménye szót érdemeltJ)

Úgy indult, hogy egnap este elindultunk moziba. Most itt ülök az íro asztalom előtt, 24 órája egy szemernyit sem aludtam, és hullok a tegnapi buli emlékein.

Az egészért a shörshot a hibás. Szóval gondolta Fehérbálna, hogy mielőtt emgnézzük a G.I. Joe: Rise of Cobra című, nyilván valóan a rangos Kitotói Síró Majom díjra érdemes mozgókép történelmi mérföldkövet beülünk egy fröccsre a Pubinak keresztelt törzshelyünkre. Aztán az első SoCo gyömbér után már egyinkünknek se volt megnézni ezt a művész filmet, 10 perc  mulva már a sörshot szabályait magyaráztam.

Nyilván minden kedves alkesz ismeri azt az élvezetesnek kevésbé, ám hatásosnak annál inkább minősülő rettenetet, amikor egy korsó sörtegy vodkás pohárral kísérőben kérsz ki, és minde percben legurítasz egy jó féle rövidet (habzik, szénsavas, hideg...mi kell még??)

Sajnos elég aljas módja a berugásnak, de tanusíthatom minenképp hatásos. Kinga No 1., Szasza sötét multjának egy ismert részlete beadta a kulcsot, ő minden másodikra nevezett be, csak borral. Volt, hogy eltűnt egy órára, vélhetőleg titkos tárgyalásokat folytatott le a magyar fizető eszköz ellen hetente támadást intéző spekulánsokkal, hogy a hét maradék része legyen nyugodt, szeretne végre stabil forint árfolyamot.

Aaaaans is beadta a kulcsot, ő

Felháborodásom,remélem,+értő fülekre,lelkekre,májakra talál!

Történt ugyanis,egyik höguta este,a Nyugatinál hajintattam ki magam az agyohütött verdából.Mellbevágó"kedd esti lázra"ucsó mentsvárként becéloztam a Jókai strassze elején leledző Kinizsire keresztelt sörforrást.Vágjátok!Mikor lelki szemeitek előtt ott az éltetadó nedü,nedvek+ a közeg.Tonikus állapotban bevágtam a reflexszerü ballost(pfúj)az adott helyen,amit a bionikus gps vezényelt kiszáradt porhüvelyem számára,és jött a döbbenettel iberelt hidegzuhany!Átalakították,trendivé rombolták az Östölgyet,a magamafajta alkeszek,menedékházát!És a közönség!Szánalmas kezdők,kik az első munkahelybeszerzés után még azt is tagadják,hogy ittak csapoltat valaha!Sírással-hányással köszködve, támolyogva,megtépázva faroltam a létesítményből!Mivé amortizálódik a Város!Ki a bánatomnak kell ez a hülyékkel teli,50ezredik pusztulat?Armaggedon!

Viszont 3 lépés után sikeresen landoltam,az egykoron tisztességesebbnek megálmodott kifözde helyére áttelepült"Kinizsi"!Postásoktól,házfelügyelők-egyébb kétes egzisztenciáktól hemzsegő sörkimérés,ahol várt az éltetadó csapolt Aranyászok potom 285 peták/kori.

Zárásként jegyzem,a Bakegérként legendává vált kegyhely is erre sorsra jutott!De!Ez 1 másik történet.Mi lesz így Velem,Velünk?Köszönöm és Egs!

Ezúttal 1 új helyet szeretnék prezentálni Nektek, ami több szempontból is kiérdemelte a „Megérős” kijelentést. Az Oktogonnál nehéz ilyet találni, mivel a térség nem arról híres, hogy tele lenne occssóóó, de mégis szimpi helyekkel, ezért is kirívó közülük a Dimitrisz „egzotikus” névvel rendelkező étterem-pub. A mi sörös fajtánk kissé elrémül az ÉTTEREM szó hallatán és ijedtében meg sem áll az első talponállóig, hogy nagy ijedtségét egy hideg sörrel próbálja meg csillapítani. Szerény személyem az árfekvés miatt rohan fejvesztve az étteremből, de azt kell mondjam a szóban forgó hely nem ijesztő…sőt!!! (sört :) )

Helyezkedésben eléggé központinak mondható, mivel az Eötvös utcában található, ami az Oktogontól kb 5 perc séta (bár attól függ mekkora ’krúzin’-ban vagy éppen :) ) és mint tudjuk a környék nem arról híres, hogy ótvaros kocsmákkal lenne tele. Az árakat tekintve kijelenthetem jóféle árakkal dolgozik a létesítmény és az étterem mivolta miatt akár még tápolni is lehet valami finomat. Na de a lényeg számunkra az italválaszték illetve a szóban forgó italok árai!!! A mérce nálam a Jim Beam-nél kezdődik, mert hát a whiskey-k szeretete még mindig ég bennem. :) A hasonló kaliberű helyeken, vagy ha csak a környék árait nézzük is, a 600-700 az alaphang, bár van néhány akciós hely is, ahol az 550-et is veregeti a szint. Jelen helyen viszont a 480-as ár mellett egyeztek ki, ami elég baráti szerintem. (csak mihez tartás végett mondom, hogy a Pubiban is 430) Természetesen a következő tétel, amit mustrára kell vennünk az a sörök csoportja, mivel kedves olvasóink többségének ez a fő profilja. :)

A hely egyaránt alkalmas jóféle esti sörözésre, meccsnézésre a plazmák miatt, illetve tökéletes „első randis” helynek is beillik, mivel kulturáltan néz ki és vannak asztalok eldugva minden fürkésző tekintet elől. :) A pia készlet némileg kifogásolható (nem túl sok fajta tömény, nincs minőségi pálinka!!!) és a nyitva tartás sem a legtermészetesebb (reggel 7-től 11.30-ig és este 6-tól 10-ig), de ezek ellenére is teljesen officiálisnak nyilvánítom a helyet……számotokra kötelező a legalább egyszeri megjelenés a helyen, mivel többé-kevésbé én is jól megjelenek a pultban és jól besörözök munka közben és mint tudjuk egyedül sörözni nem jó!!! Úgyhogy lehet jönni látogatni, meg inni!!! :)

(1 baszott nagy Easy Hoteles tábla alatt van a hely)

 Gondolom mindenki vonult el már az élettől napokra, úgy hogy elvág minden szálat a nyilvánossággal, az ismeretlenség leple alá bújik, felvesz egy új arcot, hisz senki nem ismeri őt, és 3-7 napra átváltozik fesztiválozóvá. Itt nem csak a legszűkebben vett zenei összeröffenéseket értem, ez lehet 5 nap a haverokkal a Balaton partján, egy gólyatábor, vagy csak egy hosszú hétvége a vidéki parasztházban.

Ekkor mindenki kicsit felszabadul, nyitott lesz az újra, könnyebben ismerkedik, hisz van bennük valami közös (Le fesztivál), új dolgokat próbál ki - olyanokat, amikről egy kedd du. a Combinoról leszállva csak megvető gondolatokat nyekeg -és a kedvencem : délután iszogat. Kevés jobb élmény van, mikor megengedheti magának az ember, hogy du. 2 kor egy finom Rosé Fröccsel kezdjen, leheveredjen a fűbehomokba', héderezzen a haverokkal, csajokkal, miközben hagyod hogy a megkapjon a nap, és megfáradj a fröccstől.

Nos ezt nyomjuk jópár napig, szarunk az életre, az e-mailjeinket nekifutésból "mark as read" opcioval látjuk el, és nem gondolunk semmi negatívra ami lehúz. Aztán jön a záróbuli, akkor már kicsit kivánjuk a házikosztot, a saját ágyunkat, és legalább 3 óra egybefüggő alvást.

Reggel felkelsz, a szállodai szobád el kell hagyni. Büdös vagy, ruháid szanaszét a csaj ruhái is. Kinos bucsuszkodás, persze, keressük egymást, plusz egy valaki a wiw-en. zuhanyra talán még van idő, összeöntöd a cuccokat, és hidratálsz, hidratálsz, hidratálsz. mire lekóvájogsz a cumókkal már ismét izzadsz tolja ki magából a szervezeted az alkoholt. Összeszeded magadat, hogy vezess. Minden túl fényes, gyors, hétköznapi. Csörög a telefon, munka ügy, bazeg, fel kéne venni, de azt se tudod hirtelen miről van szó. Helyeselsz, majd megkéred udvariasan, ugyan irjon egy e-mailt arról amit beszéltünk, hogy emlékezz is.

Otthon vagy, saját ágy, házikoszt, mocskos ruhák, színes program, teregetés, fehér program. Du 2., hiányzik a fröccs, a napsütés a fűbehomokban, a többiek röhögése. Üresség kong a napodban. Fekszel az ágyadban, de hiányzik a nagyszínpad elemi basszusa, a progresszív ritmusa, a minimál beteg effektjei. Csend van, ami kell, de már hiányzik a sok ember, a pörgés. Kapod a tökfőzeléket, de te csak a szendvics guru óriáspalacsintájára vagy a panini ócska melegszendvicsére tudsz gondolni. Aztán este felhív az egyik cimborád: Efott, 3 nap mulva Karányi, van kocsi, és egy üres hely. Elmosolyodom, rávágom hogy igen, már tudom is mit veszek fel, és hogy ez biztos Jack&Coke este lesz. Újra élek. Még 3 napig biztos!

A nyárnak a vége felé közeledvén visszaérkezik a szerkesztői gárda kicsiny Szigetünkre és újra munkába áll, hogy felvidítson és tájékoztasson minden kedves olvasót! Sajnálatosan a nyár mindegyikünknek kissé zsúfoltan, viszont ebből fakadóan élményekben gazdagon is telt. Tömérdek új sztori született nőkről, bulikról, piákról és természetesen átsörözött éjszakákról. :)

Tehát kedves olvasók, mesére fel!!!

 Az elmúlt pár héten több vitám is volt a csapolt és előre csomagolt sörök dilemma témakörében.

A legmeglepőbbre az egyik angliai cimborámmal Attilával kerítettünk sort. Történt ugyanis, hogy ültünk egy sörritkaságokat forgalmazó kocsmában (www.silanus.hu csak ajánlani tudom, nem túl olcsó, de mindenképp megéri, igazi különlegességekkel találkozhatunk) találkoztunk minden kedves magyar résztvevővel, aki a 2007-2008-as szezon Prestonban töltötte. A többiek mind-mind itták az kiejtethetlenebbnél-kiejtethetlenebb nevű belga söröket, én nekiláttam egy jó korsó házisörnek (kimagasló a maga kategóriájában). A srácoknál épp a Leffe jött a sorban mikor elmeséltem, hogy amg azt a tetves 4-es metrót el nem kezdték építeni addig a Kálvin tér (régi csacsacsa mellett) egyik ékessége volt egy igazi aluljáróbeli lepukkant kis talponálló. Ez előtt a talponálló előtt általában milliós fizetésű, nem sokkal olcsóbb öltönyű managerek álltak sorban az utca népével együtt, ugyanis csapolt barna Leffét lehett kapni, kelyhenként 280 Ft-ért. Itt most a közönség csak egyik felének szempontjából fontos ez az adat, az a lényeg, hogy akkoriban Bp-en kb 3 helyen csapoltak barna Leffét (a háromban úgy tudoma Kempinsiky volt a második, tehát aránylag presztizs sörnek tekinthető...).

Ekkor megrökönyödve rámnézett, és nem értette ez miért olyan jó.
-én jobb szeretem az üveges söröket. Abba biztos nem nyúlnak bele.
Hát igen, itt egy újabb örök dilemmába futunk bele: van-e vizezett sör avagy nem (ez egy külön poszt, a héten megirom mire jutottam). A lényeg, hogy a cimbim szeme nem hogy nem lábadt könybe a csapolt Leffe hallatán, de inkább elfordult a hasonló helyek látogatásától.

Nekem most csak azok a pillanatok jutnak eszembe, amikor hasonló sörkedvelő barátaimmal, bátyám barátaival mind-mind egy kis meghatottságot érzünk mikor valami sörkülönlegesség (pl.:Guinnes) kerül az itallapra, mellett kiemelve : CSAPOLT.
Ezért is szerttük azt a kis talponállót a Kálvinon, és szeretjük (ezt nem mondanám, de mondjuk tiszteljük) azt a másik kis kocsmát szintén a Kálvinnál (a billiárd szalonnl szemben) ahol kb 17-18 féle csapolt sör van mindenféle (exkluzivitást érintő) támogatói szerződéseket felrúgva.

Gondolkoztunk a szerkesztőséggel ezen, mind csapolt hívei vagyunk, de nem sértődünk meg, ha a hideg üvegest kitöltik nekünk pohárba.

Másnap reggel felketem, és leültem kávézni. Egy nap egy kávét tudok meginni, habár a koffein szükségletem ennál jóval magasabb. Azt az egyet is reggel. Mert a reggel így kezdődik. Ez egy szertartás. És hirtelen leesett minden.

AZÉRT SZERETJÜK A CSAPOLTAT MERT OLYAT ISZUNK, HA ÖSSZEÜLÜNK ESTÉNKÉNT.

Azért szeretük jobban ezt a kiszerelést, mert a körtés más. Leülünk egy korsó jó hideg sör mellé - az üveges és dobozos lehet meleg, mert buli előtt nem volt időd behűteni, de aztért meg kell inni - és elhülyéskedünk. A sör mindig hideg, szép a pohár, jó a hangulat, és csapolt sörök általában már egy bizonyos minőségi szint felett vannak. Ellenben a dobozos lehet meleg, lehet olcsó, lehet szar - persze ezeknek az ellentéte is előfordulhat, de a rossz is megmarad.

Szóval nem magát a "core" terméket szeretjük jobban, hanem a 2.-3. héját, a szolgáltatást, a termék fogyasztásának körülményeit.

Szóval Ti acsapost szeretitek, vagy az üvegest??

A héten jöttem vissza a Balaton Sound nevű elektronikus kultúrrendezvényről, melyről fogok egy cikket irni a "fesztiválozás depresszív hatásai" címmel, de most inkább a sörről irnék, amit ott lehetett kapni.

A Heinekent mint márkát szeretem. Zsír az üvege, nagyon jók a reklámai, palackjai, és ráadásul a sopronban csinálják. Szépek a színei, alapvetően letisztult marketingje van. Mivel jó magamat is megcsapta a szakbarbarizmus szele a márkát meg a terméket erősen el tudom választani.

A Heinekent mint sört utálom. Ócska középsör, mely arra jó, hogy plusz hatvan forintért megvásárolod az egyik helyi sör vizezett változatát.

Balaton Sound neve hivatalosan "A Heineken bemutatja: Balaton Sound fesztivál Balaton Zamárdiban". Így kénytelenek voltunk néha néha ezt inni. No, az esték a koktélok mjegyében teltek, elsősorban pont a sör márkája miatt, de egy-egy napot végig hédereztünk egy egy jó korsó (ja igen, 4 deci sört mi a faszomért hivnak korsónak?!?!?!?!?!) sör mellett.

De nem adta. Annyira nem, hogy amint kisütött a nap, és kinyitott a borfalu, a 450 ftos 4 deci sör helyett vettük 5 dl 3/2-es Rosé fröccsöt 1000 Ft-ért (mondjuk ez is bunkóság, de itt legalább leálltunk aborászal spanolni, aki tök érdekes sztorikat mesélgetett, és a harmadik után meghivott 1-1 körre szoval megérte).

Szóval hazafele az autóban csak az jutott eszembe hogy a Heinekent továbbra sem szeretem. Nagyon nem kaptam, a sör meg nagyon nem adja. Bocs.

A mostani kellően fülledt és meleg napokon ki az az ember, aki ne vágyna egy hűs, üdítő italra? Ez sokunknak jelenti azt, hogy leguríthatnánk egy jó hideg söröcskét csak hogy kibírjuk estig, amikor is a már jól megszokott társaság köreiben nyithatunk egy újabb sört.

Napközben nem mindig fér bele szokásos 4-4,5%-os sör és pont ilyenkor jön kapóra a Gösser Natur Zitrone, tehát a citromos Gösser. Ez a finomság kemény 2%-al rendelkezik, viszont maga a kiszerelés és a nagy betűkkel rávésett GÖSSER felirat ezt a problémát viszonylag orvosolja. Az üveg kibontása után ugyanaz az érzés fog el, mintha egy teljes értékű sört kortyolnék. A meleg nyári napon a parkban ülve, ezt a cikket írva kortyolgatom a hideg Gösser Zitrone-t és úgy érzem ez valami mesés!!! :)

Ez a kellemes nedű egyébként funkcionálisan is nagy szerepet tölthet be két húzós éjszaka között...amennyiben az előző este hatására kialakult bennünk az "alkohol undor" (azért zárójelesen, mert mint tudjuk ilyen nincsen csak pillanatnyi elmezavar :D ) és nem tudnánk egy korty sört vagy más alkoholt sem leönteni a torkunkon, akkor kezdésnek/rávezetésnek tökéletesen megteszi ez a citromos Gösser.

 Tehát ha tehetitek, akkor öleljetek magatokhoz 1 hűs Gösser Zitrone-t és engedjétek el magatokat.

Jó dolog!Bővebben:nagyon jó dolog!Az sem szar ,ha új helyekre veti bele magát a Szomjazó.De!(-vel nem kezdünk mondatot),de nem elhanyogható,ha az piára Epedő"hazamegy".Gondolom vágjátok,mi ez az érzés?Ismerős szagok,a bútorok(a humán alapúak is)helyükön,ami nem elhanyagoható bebaszás esetén.A csapososok-nők ismerős mosolya,az embert olyanok is hátbaveregetik,akikről fingod nincs kicsodák,de vélhetően szövetségesekké vállnak zürösebb időkben!Leülhetsz a megszokott helyedre,kérés nélkül hozzák a 2 korsót(nyakig érő habbal),ha van mozgókép szolgáltató eszköz,rögvest kapcsolják a focit,ínségesebb időkben rögbi,hoki ...stb.A komfort érzet fokozása érdekében,reflekszszerüen rohamozhatod a révást,nem kell bolyongani,kényes kérdésekkel traktálni a személyzetet.Csakis barátok vesznek körül,hoszen mindenki ezen létesítményeben látja,hasonló okokból kifolyólag,a menedékházat a mindennapok vérzivataros stresszadagja után.Mindig ott van,általában nyitott kapukkal,ajtókkal(a borozók esetében,falba vájt lukkal)vár!

Általában komoly májmunkát igényel,hogy kivívd ezen megtisztelő státuszt,de hitemre ,megér minden buznyákot!Nem lehet nélkülük élni,és ami nem elhanyogalható,az utódokra lehet hagyományozni!Így biztosítva a családi folytonosságot!Köszönöm!