Kedves hű sörkatonák!! Hatalmas hírrel szoláglhat kis közösségünk!
Kijelöltük az idei, azaz 2009-es sörtúra időpontját:
2009.06.05
Ezt a dátumot vésse mindenki bele eszébe, telefonjába, határidőnapjába,blackberryébe google naptárába, mindene, amit valaha emlékeztetőnek használt.
Annyi érzelem, és emlék kavarog msot bennem, hogy nem is tudom mit írjak. A részletekkel még jelentkezünk, a honlap napról napra frissülni fog, és lesz midnen féle további beszámoló az előző évek rendezvényeiről!!
CSapatunk úgy döntött army témában nyomjuk a bulit, és a megjelenést, hatalmas meglepetések várnak a indulókra, garantálhatom hogy olyan egyedi tárgyakra és élményekre tehet szert a kedves résztvevő amit soha nem felejt el!!!!
Naponta jelentkezik a honlap új és új cikkekkel és részletekkel mindenkinek ajánlom figyelmébe!!!
„Ahhoz, hogy jól lakj Angliában, reggelizz háromszor egy nap” mondta egykor William Somerset Maugham, aki az akkor még meghatározó, de már fakuló fényében tündöklő brit birodalom honpolgáraként biztosan tudta mit beszél. Azt is joggal feltételezhetjük, hogy az öreg – brit felsőbbrendűségét félretéve, mintegy a gyarmatoknak tett gesztusként – néhanapján egy jó indiai curryt is letolt a torkán a tükörtojás, pirítós, paradicsomos bab, és a tintát eresztő ízetlen grillezett gomba mellett. Különösebben nem érdekel, hogy ízlett-e neki, de hogy mit ivott hozzá, annál inkább.
Angliai túránk második estéjén, a már beharangozott Bolton-Newcastle meccs után, de még az írek áldása előtt, beültünk társaságunkkal egy indiai étterembe egyszeri étkezésből jól lakni, és megtippelni mivel kísértük volna le William bátyánk helyében a menüt. Hogy mit ettünk – a billentyűzet karakterkészletének korlátozottsága, és memóriám pandzsab valamint tandoori kifejezések iránti kevésbé fogékony volta miatt – nem kísérlem meg ecsetelni, abban viszont biztos vagyok, hogy a XII. kerületi borvidék bármelyik kákabelű somelier-je, egy harapós vörösbort ajánlott volna hozzá a Farkasréti temető dűlőből, minimum parcella szelektált szüretelésűt. Mi viszont külvárosi proletár dacból jó vasízű bittert kértünk, vendéglátónkat – Ádámot – kivéve, aki vörös hajával, és a foci öltözőben csiszolt angol kiejtésével, az őslakosok felsőbbrendű látszatát hitelesen keltve a „lager” szóval tisztelte meg a pincért.
Mikor már megfelelő volt a sárga étel és a barna ital miatti rosszullétem, Ádám példáját követve gyógysör után kiáltottam, és sürgő-forgó pincérünknek hála: kezembe vehettem életem első korsó Kingfisher sörét. Őszintén mondom: világbajnok! Tekintve, hogy az összehasonlító sörtan című tanulmányom még nem kellően átgondolt a publikálásra, és a forrásgyűjtés is lassan halad, nem próbálom meg a hazai íztestvérét megnevezni. Amire emlékszem belőle: könnyű, aromás, nem túl keserű, de nem is az ászok jellegű neutrális vedelős sör. Az első íz benyomás után, a bumfordi korsót forgatva döbbentem rá, hogy INDIAI sört iszom, ami egyébként a jégmadárról kapta a nevét.
Gondolatban megkíséreltem az indiai italfogyasztásról meglévő ismereteimet összefoglalni, de a joghurt alapú alkoholmentes mangó lassinál tovább nem jutottam. Ha indiai sört kellene elképzelnem, annak biztosan szantálfa illata, és kardamot mag íze volna, mint egy krisnás kifőzdének, ám a tények prózaian malátára, komlóra utalnak. Az étterem indiai tulajdonosa elkapta meghatottságtól könnyes tekintetemet, és „emmegmi” kérdésemre lelkesen magyarázta, hogy szülőföldjének sörét immáron a szigetországban is gyártják, és nagyon fogy. Biztosan átjött neki, hogy a számat elhagyó „very good” őszintén jött, és csomagolt nekem egyet a bumfordi madárkás korsóból, ha esetleg gyűjtő volnék. Ezúton üzenem Ráday utca meg nem nevezett kocsmájában talpaló kisköcsög pincérnek, akinek 500 Ft-ot adtam az EURO2008 logós Carlsberg korsóért (mert úri neveltetésemnél fogva nem akartam ellopni): borravalóként is fizettem volna ennyit, ha úgy adod mint Nihal barátom. Fogsz te még lépcsőzni a galériára 20 fős társaságnak egy pohár sörönként, te csupor!
Hazatérve a neten néztem utána a terméknek: a logo a Force India F1 csapat autóinak festésén keresztül szivárog a tudatos vásárló vásárlói tudatába, biztosan ezért ízlett nekem is. Az egybeesést az indiai származáson kívül a közös tulajdonos is magyarázza, ugyanis Dr. Vijay Mallya a sörből vette a csapatot. Meg a légitársaságot. Hogy mit gondol a cégéről, a United Breweries Limitedről Mallya doki, itt olvasható: http://www.kingfisherworld.com/corporate/chairman-statement.htm
A cég 1915-ben jött létre öt régebbi, az 1800-as évek közepén alapított sörfőzde összefogásával. A termék hamarosan a megszálló brit csapatok kedvenc itala lett, valószínűleg simán nyomta le körükben a konkurens szomjoltó mangó lassit, és a Gangesz vizét. Töretlen belföldi fejlődés, és számos kis sörfőzde beszipkázását követően, 1982-ben jelent meg az angol és észak-amerikai piacon a cég Kingfisher névre hallgató söre, ami 1994 és 1995 években a világ legjobb könnyű lágerének járó díjat kapta a stockholmi sör fesztiválon, 1997-ben pedig a chicago-i sör világbajnokságon aranyérmet nyert.
A multi lét mellett a Mallya birodalom nem felejtkezett meg gyökereiről. A Kingfisher társadalmi felelősségvállalása az indiai sportéletben, a rangos Delhi vagy a Mumbai maratoni futóverseny (idén Dustin Hofmann fogfájásra hivatkozva lemondta), az East-Bengal Football Club, és a Bangalore Open teniszbajnokság kiemelt támogatásán érhető tetten. Foci vonalon említést érdemel, hogy február utolsó napján 1-1-es döntetlent játszottak a Mohammedan SC-vel, az általuk szponzorált tenisz megmérettetés pedig a WTA részeként 600.000 USD összdíjazással kerül megrendezésre, és Szávay Ági is indul. Részletek itt: http://www.wtabangalore.in/ Ezen kívül a 2007-es Nagy Indiai Októberfesztre, és számos rockfesztiválra is áldoztak a csapolásból és palackozásból összejött rúpia milliókból. Ha hazai íztestvért nem is, de arculattestvért könnyű találni: a Kingfisher az indiai Soproni. És a nagy múltja miatt a Dreher is. A foci miatt meg az Arany Ászok. Az alfa és az omega.
Horgászemberként, és a sör+peca mozgalom iskolaalapító ideológusaként, nem hagyhatom szó nélkül a Kingfisher horgászsörként való alkalmazását. Egyszóval alkalmas, de vérbojlisnak kell lenned ahhoz, hogy elmenj érte a szigetre. Már a neve is önmagáért beszél, de ha a két hobbi rokoni szálainak géntérképét tovább kívánja valaki rajzolni, nem hagyja ki az alábbi linket:
A britek közül sokan, és a világ egy jó része is azt hiszi, hogy a curry angol nemzeti étel. Lassan tényleg azzá válik, és végre tudnak kulináris eredményeket felmutatni. Az viszont elsőre hihetetlen, hogy Indiában tudnak jó sört készíteni, de remélem a fenti adatok és a linkek mögötti tartalom mindenkit meggyőzött arról, hogy ez a valóság. A képet ugyan torzítja, hogy a szigetországban főzik. A Kingfisher egyszerre angol és indiai, mint aki kihozza az asztalodhoz.
Ameddig ki nem derül, hogy a sör+ribizli kombináció hogyan viszonyul az újbedugós strandpapucshoz, olvasgass a curryről itt: www.buvosszakacs.blog.hu/2008/02/15/curry
A nyár közeledtével természetes reakciója az embereknek, hogy közelebb kerülnek a természethez, ami megnyilvánulhat kirándulások, séták, piknikek formájában. Nekünk sajátos módszerünk van erre...a már a címben is említett, szinte már versenysport szintjén űzött hídról hugyozás képében.
Ez a nemes és végtelenül kellemes érzés viszonylag egyszerűen kivitelezhető. A recept a következő: vegyél pár igazi baszadékot, töltsed fel őket különböző alkoholtartalmú készítménnyel, említsd meg nekik az esti sörözés utáni buli és cicákok lehetőségét, majd vegyétek utatokat a legközelebbi híd felé. A legnehezebb része az egész akciónak az, hogy ki kell bírni 1, esetleg 2 útisörrel amíg a hídon tartózkodtok. A sörök illetve más "üdítők" mennyisége attól függően adagolható, hogy milyen hosszú a híd... A Margit hidat például csak erősebb idegzetűeknek tudom ajánlani, mert kissé hosszúra sikerült. (kivételt képez eme diszkriminatív kijelentés alol az az eset, ha valaki a Margitszigetre megy valamelyik vendéglátó egységbe)
A most leírt professzionális tevékenység mindenkinek ajánlott, de sörbarátoknak kötelező. Nagyon fontos lefektetni azt az alapszabályt, hogy ez is csapatsport, tehát minimum 2 fő kell a megvalósításához!!! Azért kell egy külön cikket szentelni erre a tevékenységre (pontosabban a lélektanára), mivel közel sem csak 1 célja van. Elsődlegesen az önmagunkon való könnyítés a cél, de ha belegondolunk, akkor a hídról vizelni sokkal nagyobb szabadságérzetet ad és egyben közelebb is visz minket az univerzumhoz!!! :D
Emellett komoly társadalmi szerepet is betölt, mivel a hídon járó-kelő emberek nem tudnak úgy elmenni mellettünk, hogy ne mondanának bármit a szituációra (amennyiben ezt mégis megtennék, akkor mi szólunk pár keresetlen szót hozzájuk, mint pl. "Cicccaaaahhh" vagy csak egy felettébb kifejező "Heeeeee"-t :D ) Komoly ismeretségekre lehet szert tenni a hídon.
Nagyjából ez az, ami a lélektani részéhez tartozik, de lesz még egy kisebb szösszenet a történetéről is.
Mindenkinek kellemes sörözést és ne feledjétek, nem csak a hugyozás, de a hídról hugyozás is CSAPATSPORT! :)
Tegnap átminősült a előző riposztom, teljesen új dimenziót kapott, más színben pompázik, sőt mondhatnám mentális síkon alulnézetből volt szerencsém önnönmagam szellemi termékét látni.
"A Anglia" című szösszeetből ismerős Brigi hazaérkeztét ünnepeltük meg egy kis alteres földön üléssel a "Gödör tetején". Ami nekifutásból elhasal az értelmi rostán ("egy gödörnek nem lehet teteje?!"), de valójában mindenki tudja, hogy az Erzsébet tér füves, fapallós, tavas, pados részére gondolok.
Az időjárás éjjel is 15C fok körül mozog, és mindenki élvezi, hogy nem egy füstös, nyomasztóan sötét lukban fogyasztja szociális sörét, hanem végre Pest talán egyik legszebb (nyáron biztos) terén henyél, beszélget, filozofál, minden kedves hasonszőrű egyeddel együtt. A tér tavasszal kivirágzik, és nem a növényekre gondolok, hanem sokszáz emberkére, aki alig várta, hogy végre tavasz legyen, és rövidnacit húzhasson és kimehessen a Gödörhöz spanolni.
Van az egésznek egy kicsit alteros hangulata (földön ülés, egy csomó emberke üvegből issza a filléres bort, amitől kiráz a hideg, sőt egy-egy hangszer is előkerül. Ebből kéne egy South Park részt csinálni!), de most rohadtul nem érdekelt, mert végre pólóban voltam. Emellett nem volt még olyan, hogy ne találkoztunk volna ott más ismerősökkel is (mint akikkel mentünk), ami mindig ki lökést tud adni az estének.
Ismét bebizonyítottuk, hogy a hugyozás csapatsport, sőt ennek férfi szakosztálya is van, ki ne használta volna a tér susnyás Bajcsy felé néző oldalát egy jo kis ürítésre. Mikor Andrissal és Ádámmal (ifjú sörtúra nevezők nem kis tapasztalattal) eljött az idő az első akcióra feláltunk, mérlegeltük hogy elmenjünk-e az e célra felállított ToiToi-okhoz, de aztán 5 mp hatásszünet után mindenki érezte, hogy ez nem igazi kérdés, irány a susnya, mégiscsak férfiak vagyunk, vagy mi kutya.
Gödrön kívül három kíválló éjjelnappali lesi kívánságainkat, érdemes a legközelebbi Match-ot elkerülni, mert könnyen belefut az ember egy jo kis 20 perces sorbanállásba. De mindenképp ajánljuk a Király utcai éjjelnappalit, és a Bazilikához közeli kisboltot, ahol már nagyon szeretnek minket (mondjuk amennyi pénzt odahagytunk eddig, csoda hogy nem ajánlanak üzleti részesedést)
Szóval gyerekek itt a nyár, legyetek levegőn. Lassan nyit a Pardon, akkor borul a világ, erről külön poszt lesz, mert meg kell védenünk kicsit őt is.
A következő laza szösszenet a sör+sport rovatba kínálkozik. Történt ugyanis, hogy kis szerkesztőségünk, és sleppje szerdán este végignézte a Nagy Magyar Labdarúgóválogatott Diadalmas Mennybemenetele című kétfelvonásos szabadtéri darabot a Puskás Ferenc Szabadtéri Népszínházban.
Szóval az egész úgy kezdődött, hogy nyertünk zsinórban 2 (a jegy megvétele után ez háromra duzzadt) világbajnoki selejtezőt és ilyen azóta nem történt hogy a pótselejtezőben a júgók megaláztak (asszem). Ezen fellelkesülve Aaans megvételezte a jegyeket a szerdai előadásra, amelyre azonnal 10 tikettet is igényeltünk.
Az állófogadásra a Lurdy-háznál került sor, félreértések végett hetunkre két kör sör jutott, a Spar-ban 179 Ft volt a zölg Tuborg ("Bazeg, ez ingyen van!"), és jóféle Soproneser is került a kör közepére. Stadionok megállójában már állt a bál, fieszta hangulatban fogyasztotta mindenki félhideg sörét, jellemzően Arany Ászokot, hisz a kisbüfében csak az volt, (meg Heineken, de az a nőknek készül). Kirívó sor állt az egyik kis ablaknál, és megpillantva a száraztorkú közönséget kiszolgáló MILF szabású hölgyikét azonnal mi is csatlakoztunk...
Az Ászok lefutott a torkon, és még két kört elpusztítva kellően fel voltunk pörögve hogy poklot csináljunk a pályán. A bejutás azonban nem volt akadálymentes, de hála Aaans jol kigondolt, határozott "8perces" taktikájának -no meg egy norvég ajándékperecnek- egész gyorsan bejutottunk, azonban addigra a fáradt gőz feszítette daliás testünk, melyet a falkatudat és a tömeg miatt nemes stadionunk egy kis félreeső szegletében ereztettünk ki. Először még csak Ladik jelezte hogy már villog a lámpa, aztán én, majd Szasza, Aaans, Zojííííí, végül egy jol összerakott sörfalat alkotva hangzott el a címben idézet mondat.
Az előadás alatt Szaszával többször is hangot adtunk annak, hogy sör nélkül nehéz kiabálni, mert szárad a torok, de az előadás élvezetes volt, és ez sokmindent feledtetett.
A meccs után még lecsúszott pár sör, egy újabb sörtúra gondolat merült föl (István utca, augusztus 20.-án...kemeny!!), majd a Blaha sörözőben végezve indultunk haza örömittasan mint aki jól végezte dolgát...
A kép amúgy minket (is) ábrázol, aki megtalál minket kap egy ingyen sörtúra pólót!
Az Aranykorsó díj 2008-ban született meg, egy Mentsvárban töltött masszív este alkalmával, amiből én pont kimaradtam. Supag és Szasza, a sörivás doktorai, kissé ittasan megállapították (újra :) ), hogy a Mentsvárban a kiszolgálás is és az ár/érték arány is nagyon opcionális, ezért kitalálták az Aranykorsó Díjat. Erről majd később egy másik cikk alkalmával mesélnek ők remélhetőleg. Én inkább a díjazott helyet jellemezném.
A Mentsvár méltán nyerte el tetszésünket, ami azért meg kell valljuk nem egy egyszerű dolog. Minden hely a kedvencünk, attól kezdve ha lehet sört kapni bent, de mindegyiknél van valami kis hiba. Valami, ami nem teszi teljessé az örömünket. A mentsvárnál ilyen nincsen! Az egyetlen hibája az, hogy sokszor van tele és nincs elég hely a társaságunknak. Nem olyan rég volt az este, amikor először letévedtem erre a helyre Tomi barátommal (aki már régebb óta járt oda) és az árakkal és hangulattal teljesen elnyerte a tetszésemet. Ezen az estén kezdődött minden...
Ha iszogatni volt kedvem, akkor egyértelmű volt, hogy a Mentsvárba megyek és a többiek is szép lassan elkezdtek lejárni oda. Rövid idő után már mindenkinek egyértelmű volt, hogy buli előtt ide jövünk iszogatni. A csütörtök esti edzések után is ez lett a bevált hely, ahol leguríthatunk egy sört vagy akár egy Jack&Coke-ot. Bár van csocsóasztal is a Mentsvárban, de arra még nem igazán volt esélyünk, hogy ezt ki is próbáljuk, mert általában minden időnket és energiánkat lefoglalja az, hogy fogyasszunk, aminek általában sikerül is eleget tennünk.
Az árak voltak, amik legelőször megfogtak, mivel a csapolt sörök (Ászok, Kozel) is 200 Ft alatt vannak és ami még jobb, hogy a rövidek is nagyon baráti tarifával kerülnek a poharunkba. Az elején a Bacardi-Cola volt a sláger, amit "törzsvásárlói kártya" nélkül is csak 350 Ft-ba került. :) A Jim Beam pedig 380 Ft/ 4cl, úgyhogy mondhatjuk az is elég baráti.
Summa summarum, a Mentsvár az a hely, ahol kezdő, haladó és profi alkoholisták is megtalálják a nekik való italt. Akár fogalmazhattam volna úgy is, hogy az egyetemista pénztárcával rendelkezők, mint jómagam, részére kialakított kis kocsma a tökéletes hely az ivásra és nem csak egyetemistáknak.
Nemsokára folytatódik az angliai történetáradat, csak egy kis intermezzo. Murau, pici, síeléstől hangos kis falu, profi pályákkal. És egy sörrel.Saját sörrel. MURAUER!
Ahogy a sorgerilla.blog.hu -n olvasom a doppelmalz nem túl csábító, de a lager nagyon finom, tiszta ízű nedű, a lemonen verzió viszont nekifutásból gyönyörű. az általam oly nagymrtékben kedvelt radlert veri, nagyon finom tiszta ize van. Kedvencem a 0,33-as üveg volt társam egy amugy kettős szombat estén. Kettős, mert a társaság remek volt, és mégiscsak az oszágos boardbajnokság csakhogy sajnos nem tudok beszélni, mert úgy be van gyulladva mandulám, emellett 38-40 fokos a lázam, gyakorlatilag alig jut el vmi az agyamig. Az még megvan, hogy veszprémi kollégám hevesen érvel a sör mellett mint lázcsillapító, én meg kapva kapok az alkalmon, hogy alátámasszam önnön magam teóriáit miszerint a sör gyógyszer. Ennek az lett az eredménye, hogy két üveg hideg Murauer landolt a kezembe, amit aztán a szekusok -azok ott osztrákiában olyan maflák, hogy azt se vették volna észre, ha az egész bárpultot kiviszem- elől a zsebembe rejtve angolosan távozom a vacsora helyéről.
Szóval nyílik az üveg, folyik a sör, Geri meg hidratálódik. Szép, karakán sör. Egy fokkal férfiasabb, mint a Soproni, és pont egy fokkal lágyabb mint a Dreher
Spanyolhon nedvei.Köztumású, hogy Ibéria a kocaivók számára, a vörösborral (ami természetsen über, hogy latin szavakkal is színezzem eme kis irodalmi gyöngyszemet) ki is fújt. Ám! Vannak még Lokál (itt kocsma) patrioták, sörivó FÉRFIAK. Kezdjük a szemezgetést (Gergő hiteles tanú, volt része benne).
1,MAHOU: a legelterjettebb, és legkedveltebb,mindennapi használatra. Több változata létezik, a zöld-cimkés alap (már csak a színe miatt is), valahol a Dreher "pils"magasságában keresendő ízzel. A piros-cimkés, kicsit kesernyés, "berlineres"beütéssel, elévülhetetlen érdemmel, miszerint szomjúságkor mindig jól jön. És a nagyárú,a fekete-cimkés (új produktum), csak felnőtteknek (karika,benne 18), a Romboló (én csak Rommelnek hívom). 18,5 fok, az íz nem elsőrendű szempont. Korai kivégzésre kiváló!
A kiszerelések: kicsit bővebben. Imádom a változatosságukat! A literes, utisörnek a legjobb(bár a vonatokon is több fronton lehet amortizáni). Egy litykossal a kézben (kötelező lóbálással) kicsi Dzsoni Kes az érzés. A fél-literes, ismerős feeling. Most jön a csúcs, a Harmados(ismertebb néven,Tercio), kimondottan tenyérbe mászó (fogható,dobható...,szurkolóknak,radikálisoknak ajánlott) formatervezéssel, létfenntartó kiszerelés .Mindig kell,hogy legyen Nálad! Imádom!!! Kis ismertető: jellemző módon a Mahou Sörgyár területén fexik az Estadio Vicente Calderon. Remélem nem kell tovább ecsetelni miértjét!:-)
Van még az Aquila, igazi germán utánérzés, az Estrella a katalán lötty, a San Miquel, iható, könnyed "beck’s-es"érzés, a Damm, a Skol hamvain újraélesztett, kesernyés, "tuborgos" lé.
Az ucsó bejegyzés azért qrta, mert utobbiakat gyerekek, homokosok, valamint a Papok és Gyengénlátok Szervezete használja. Muskátli locsolásra kiváló!
És, hogy stílszerű legyen a befejezés: Viva Espanya, Viva Mahou, Hala Atleti!
Szóval megjártuk. Hellyel-közzel 5 nap anglia 200%-os koncentrátumban. Jó kis North-West region, aki ismeri angliát, az tudja, hogy ez London és környéke után a legjelentősebb régió a maga tengerpartjával, Liverpoollal, Manchesterrel, Boltonnal, Prestonnal. Aki ki akar menni állást keresni a főváros után ez a második célpont, vagy Birmingham, de az egy uncsi város, ott az a legnagyobb botrány, hogy meghekkelték a nagytemplom óráját, és már vagy 2 napja késik egy percet.
Már a bepakolás sem volt egyszerű, koliból haza, minden mosás, induálás előtt egy órával volt minden kb tiszta és száraz. Ajándékok megvannak (az a jó kis magyar kolbász, meg paprika), plusz beraktam két friss doboz Kőbányait, vendéglátonknak (hívjuk ezentúl midnenféle álnév nélkül ÁDÁMnak). Eső-szél állő dzseki, cipő megvan, borotvát elvből nem viszunk. Fuvar ki a reptérre, Ladik út közben csatlakozik, egy sörrel a kezében, három másikkal a táskájában. Megérkezunk, én gyorsan beveszem a vitaminjaimat SÖRREL, Ladik mindezt a fájdalom csillapítójával teszi (tipikus, mikor gyulladjon be az ember foga?szerencsére a sör-fájdalom csillapító kombó mindenre jó!). Ekkor érzem először: KEZDŐDIK!
Repülő félig teli (vagy félig üres, kinek hogy tetszik), nekünk egy egész ülés sorunk van, ugy utazunk mint a bahreini sejkek tennék, ha fapadossal utagatnának. Ladik húny egyet, én olvasok, meg tanulok (nem is gondoltam, hogy a sörök után is így tudok koncentrálni?!). Leszállunk, már-már otthonosan hat a jóféle angol tenger szag, enyhe szél, csepereg az eső (és még mindíg áll a frizurám, ez a Drei Wetter taft!), LPL reptér, Ádámék várnak a reptéren.
Első sokk: kinyitom a bőröndöt, és minden tiszta KŐBÁNYAI. Ami, hogyha a mondatot kiragadjuk a kontextusból, még egészen üdvözítő is lenne, de sajnos itt arra értendő, hogy kb 2 napi ruhénk, ami a bőröndeben volt tiszta sör. Az egyik doboz megadta magát, és sikerült beteríteni a legtöbb ruhánk, így kapásból mosással kezdtünk.
Otthon jéghidegre hűtött Magners ("az" ír cider) és Becks csillapította bánatunk. A Beck's nem olyan mint itthon kicsit inkább a Dreherhez hasonlítanám, nem olyan híg mint a magyar. Elvileg import sörnek próbálják beállítani, de ott csinálják azt is. Külön jót tesz neki, hogy kicsi az üveg (lehet h csak az én aberrációm hogy egyes sörök jobbak kis kiszerelésben?!). Szóval egy finom prémium sör, nem túl különleges, de jobb mint az itthoni.
A másik pedig a szépséges Magners volt, ami jóféle almabor, kicsit kiecetezve, szénsavval dúsítva. A magners a egyik legjobb cider kint (huh, várj, az importokat most nem nézem!!), egészen selymes, kellemes az íze. Nem túl savas, talán ez az egyetlen hibája, de gyakorlatilag csak ebben más a Bulmerstől (ami viszont a legjobb kinti cider). Szóval nagyon jó esti boruláshoz, szociális ivóknak ajánlott. Mellett szól, hogy nem hagyja meg azt a keserű szájízt mint a sör, és utána nem kell vmit enned vagy mégegyet lenyomni. Nagyon jó szénsavas - ami a kinti Ale-ek után kifejezetten üdítő. Ellene viszont az, hogy elég savas, így nem túl előnyös azok számára akiknek ezt nem birja a gyomra, vagy vigyen mellé egy nagy zacskó bázis port is.
Gyorsan kitérek a Stronbowra, ami talán a legelterjedtebb cider arrafelé. A legtöbb helyen Strongbowt csapolnak, ez egy jó kis cider ez talán a legsavasabb a nagy hármas közül. Jóféle férfias cider, amit bármikor legurithatunk.
A ciderek királya kint viszont a Bulmers. Ez egy kicsit drágább, ahogy ez illenők is, de megéri a plusz költséget, mert egyrészt pintes üvegben adják (568ml), másrészt verhetetlen az íze. Savassága, édessége nagyon egyensúlyban van és az alma íze olyan intenzív, mintha most haraptál volna bele egy lédús Idaredbe!A Strongbow-t is ugyanez a cég gyártja nyilván a két termék közötti különbségeket évek és piackutatások garmada után véglegesítették a két termék között.
Szóval ennyit az első estéről, meg a ciderekről, nemsokára ale és Guiness történetek!!Irány Manchester, Liverpool, és a boltoni Reebok Stadium :D
Az ígért amerikai sörkultúra felfedezésére tett kísérlet első morzsáját olvashatjátok. Egy nem éppen amerikai sörrel nyitnám a sort (sört). A kanadai Molson sör nem mondható teljes mértékben amerikainak, viszont Amerikában eléggé elterjedt es az őslakosság is nagy lelkesedéssel fogyasztja azt
A kanadaiak, szerény személyem szerint, nem mondhatóak nagy "alkohol-nemzetnek" abban a tekintetben, hogy nem képviseltetik magukat az alkoholok széles palettájával. Viszont, ha készítenek valamilyen alkoholt, akkor az elég jól sikerül, amire a legjobb példa a Crown Royal nevű nedű lehetne, ami a whiskyk társadalmában elég méltóságteljes helyett foglal el. (ha whiskyről van szó, akkor igazán lehet hinni a szavamnak, de erről majd máskor
Az egész történet úgy kezdődött, hogy meglátogattuk a kanadai határnál leledző vizesést és hát mit ad isten, tele van kanadai sörökkel a kocsma ahova betértünk. Gondoltam itt a remek alkalom, hogy bepótoljam az elmaradt napi pár sörömet és a jó sörivó szereti az új ízeket, söröket kipróbálni, ezzel eleget tesz a kultúra iránti igény iránt, mert hát megint csak egy új náció söre folyhat le a garaton... :D Először, én kis naiv, kértem egy Corrs-t hátha azzal csillapítani tudom szomjamat, de legfeljebb az életkedvemet sikerült csillapítom vele, mivel nem éppen finom íz világgal volt megáldva a csapolt Corrs. (az egyetlen enyhítő körülmény az volt, hogy egy igazi tündér volt a csapos lányka és hát a sör értekével már csak a cicákok vetekedhetnek :) )
Ezután következett a már említett Molson sör. A csapolt borzalom után már inkább az üveges kiszerelésekkel próbálkoztam és sikerült kissé feledtetnem a rossz előzményeket. Kellemes, tiszta ízzel találkoztam, amit tudok ajánlani minden alkalomra. 2-3 üveg után még mindig az az érzés volt bennem, hogy szívesen innék még belőle (gratulálok, ez a sör! a szerk). Könnyed, de mégis jellegzetes íze volt. Hirtelen nem is tudom semmihez hasonlítani, de majd erősen próbálkozom, hogy megtálaljam a magyar megfelelőjét. :D
Miközben ezeket a sorokat írtam, fel kellett valahogy idéznem az ízt, ezért most is egy jó hideg Molson-t kortyolgatok, miközben a következő sörre gondolok, ami már a hűtőben vár Rám és azon is agyalok, hogy esetleg egy whisky-vel kísérem le. :D (gratulálok, ez az alkoholizmus! A szerk.)
Ennyi lenne a Molsons, de ha többet is szeretnétek megtudni Róla, akkor a http://www.molsoncanadian.com/main/ oldalon találtok még infót.
A cég 1915-ben jött létre öt régebbi, az 1800-as évek közepén alapított sörfőzde összefogásával. A termék hamarosan a megszálló brit csapatok kedvenc itala lett, valószínűleg simán nyomta le körükben a konkurens szomjoltó mangó lassit, és a Gangesz vizét. Töretlen belföldi fejlődés, és számos kis sörfőzde beszipkázását követően, 1982-ben jelent meg az angol és észak-amerikai piacon a cég Kingfisher névre hallgató söre, ami 1994 és 1995 években a világ legjobb könnyű lágerének járó díjat kapta a stockholmi sör fesztiválon, 1997-ben pedig a chicago-i sör világbajnokságon aranyérmet nyert.
Horgászemberként, és a sör+peca mozgalom iskolaalapító ideológusaként, nem hagyhatom szó nélkül a Kingfisher horgászsörként való alkalmazását. Egyszóval alkalmas, de vérbojlisnak kell lenned ahhoz, hogy elmenj érte a szigetre. Már a neve is önmagáért beszél, de ha a két hobbi rokoni szálainak géntérképét tovább kívánja valaki rajzolni, nem hagyja ki az alábbi linket:
Ezután következett a már említett Molson sör. A csapolt borzalom után már inkább az üveges kiszerelésekkel próbálkoztam és sikerült kissé feledtetnem a rossz előzményeket. Kellemes, tiszta ízzel találkoztam, amit tudok ajánlani minden alkalomra. 2-3 üveg után még mindig az az érzés volt bennem, hogy szívesen innék még belőle (gratulálok, ez a sör! a szerk). Könnyed, de mégis jellegzetes íze volt. Hirtelen nem is tudom semmihez hasonlítani, de majd erősen próbálkozom, hogy megtálaljam a magyar megfelelőjét. :D