Nemsokára folytatódik az angliai történetáradat, csak egy kis intermezzo. Murau, pici, síeléstől hangos kis falu, profi pályákkal. És egy sörrel.Saját sörrel. MURAUER!

Ahogy a sorgerilla.blog.hu -n olvasom a doppelmalz nem túl csábító, de a lager nagyon finom, tiszta ízű nedű, a lemonen verzió viszont nekifutásból gyönyörű. az általam oly nagymrtékben kedvelt radlert veri, nagyon finom tiszta ize van. Kedvencem a 0,33-as üveg volt társam egy amugy kettős szombat estén. Kettős, mert a társaság remek volt, és mégiscsak az oszágos boardbajnokság csakhogy sajnos nem tudok beszélni, mert úgy be van gyulladva  mandulám, emellett 38-40 fokos a lázam, gyakorlatilag alig jut el vmi az agyamig. Az még megvan, hogy veszprémi kollégám hevesen érvel a sör mellett mint lázcsillapító, én meg kapva kapok az alkalmon, hogy alátámasszam önnön magam teóriáit miszerint a sör gyógyszer. Ennek az lett az eredménye, hogy két üveg hideg Murauer landolt a kezembe, amit aztán a szekusok -azok ott osztrákiában olyan maflák, hogy azt se vették volna észre, ha az egész bárpultot kiviszem- elől a zsebembe rejtve angolosan távozom a vacsora helyéről.

Szóval nyílik az üveg, folyik a sör, Geri meg hidratálódik. Szép, karakán sör. Egy fokkal férfiasabb, mint a Soproni, és pont egy fokkal lágyabb mint a Dreher